Kovács István Haykovats anakromisztikus
rövid önéletrajz harmadik személyben
1952-ben született Budapesten. Már gyermekkorában felfigyeltek rajztudására, formaérzékére.
A család barátja, Lyka Károly művészettörténész bíztatására felvételizik a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol 1970-ben ötvös szakon kitűnőre érettségizik. 1971-ben elkezdi tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán, de a következő tanévre halasztást kér. Tagja lesz az ORFEO bábegyüttesnek, amely a '68-as eseményeket követő szellemi erjedésben létrejött alternatív művészeti alkotóközösség zászlóshajójának számított.
A bábosokkal több nemzetközi fesztiválon vesz részt, miközben Pilisborosjenőn közös erővel két házat építenek. A házakban próbahelyiségek, műtermek, fotólabor, és könyvtár kap helyet, megteremtve az egyéni és közösségi alkotómunka tárgyi feltételeit.
1972 decemberében feleségül veszi Ilyés Mártát, akivel az Orfeo foto szekciójában ismerkedett meg. Gyermekük születése, majd Márta megbetegedése, egzisztenciális problémák sorát jelentik, így a művészi önmegvalósítás egy időre háttérbe szorul. Szoboröntöde, filmgyár, színház, pékség után 1974-től ’81-ig faszobrászként dolgozik egy szövetkezetben. Az utolsó három évben önálló műhelyt bérel a Százados úton, ahol egyedi munkákat vállal, elsősorban fából készült világítótesteket készít. Ezt követően kerámia, fa, és bőr tárgyakkal „piacoznak”, kirakodó vásárokra járnak Mártával. Aztán beindul a bizsu és ezzel együtt az anyagi felemelkedés. Utazások Európa szerte.
1990-ben meginog a Brazovics ház. A konténerekben beáramló olcsó keleti bizsutéria ellehetetleníti a hazai gyártókat. Egzisztenciális téren rossz döntést hoz. Átvált lakatosmunkára, ezen belül betöréselhárításra, merő kalandvágyból.
'93-ban létre hozza az ARTpont Studio kisgalériát a műhelye feletti Bertalan utcai garázsban. Ekkor kezdi menedzselni Ilyés Márta festészetét, több egyéni kiállítást szervez. 1996-ban megszünteti tönkrement vállalkozását, és bevállalja az otthonápolást. 1997-től egyre több időt töltenek Szentmártonban Mártával.
Élvezik a természet közelségét. Biokertészkedik, magos barnakenyeret süt.
1999 Ilyés Mártával megalapítják az „M.artisti Művek” alkotóközösséget, melynek célja a műfajhatárok átlépése, összeolvasztása. Ebben az évben nyílt első közös kiállításuk a Tóalmási Galériában, ahol Kovács István Haykovács mobilkreátorként mutatkozott be. Közösen létrehozott munkáik a „Világóra”, a „Színkalitka” és a „Felhőtekerő”. A kiállítást Hernádi Gyula nyitotta meg, kihangosított telefonon, mert kisebb balesete miatt nem tudott odautazni. A kiállítókat szívélyes hangú táviratban üdvözölte Göncz Árpád Köztársasági Elnök.
2001-ben Ilyés Márta felkészülését segítette a Műcsarnok őszi kiállítására. A következő években készült néhány objekt és az „Európa elrablása” című groteszk mobil. Ezeken kívül néhány technikai jellegű találmányon dolgozott. Ennek eredményét 2004-ben rendezett Nemzetközi Találmányi Kiállításon láthatták az érdeklődők a Budapesti Nemzetközi Vásár területén. Képzőművészeti munkáit Szegeden, Cegléden és Nagykátán mutatta be, Ilyés Mártával és Simon Zoltánnal közös kiállításokon. Nem tagja sem pártnak, sem egyéb szervezetnek. Egyetlen Állami díjat mondhat magáénak: ez az „Ápolási díj”.
Ilyés Mártával közös honlapjukat szerkeszti, és életrajzi írásán munkálkodik, de tervei között szerepel néhány hasznos találmány kidolgozása, valamint egy filmforgatóköny megírása is.
2008 december másodikán Ilyés Márta kilépett életéből. Családi és baráti körben búcsúztatta a Margitszigeten, ahol fiatalságuk szerelmes pillanatait töltötték együtt. Márta hamvait a Duna vize sodorta a tenger felé...
2009 januárjában sógora Thaiföldre vitte kikapcsolódni. Az ázsiai ország varázslatos hatással volt Istvánra. Ezért saját költségére, még kétszer utazott a távoli országba. Felmerült benne, hogy hosszabb távra oda költözik. Ezt a tervét anyagi okok miatt nem valósíthatta meg.
2009 decemberében az Interneten megismerkedett egy vonzó nővel. A vonzás kölcsönösnek bizonyult, kapcsolatuk tartós, a hölggyel hosszú évek óta együtt él Szentmártonban.
2013-ban kezdte festeni a TUBUSVILÁGOT, (lásd, a link alatti oldalt) aminek sikere reményteljes volt.
Sajnos 2013 decembere barátnője életében nem hozott szerencsét.
A Mikulás nagyon rossz csomaggal érkezett. Élete társát, mentő vitte kórházba, heveny vakbélgyulladás tüneteivel. A ceglédi kórház sürgősségi ellátását inkább nevezhetnénk "lassúságinak", mert csak négy óra múltán sikerült egy ultrahang felvételt kicsikarni belőlük. Az sem sokat segített. A tanult sebészdoktor sem látta akutnak a beteg helyzetét, hiába panaszkodott kínzó, görcsös fájdalomra az a nő, aki előtte 100 felülést csinált a reggeli tornáján, nem beszélve az egyéb jóga ászánákról. Láza nem volt, ahogy gyerekkorától fogva sosem lázasodott be, és vérképe sem vette rá az orvosokat arra, hogy benntartsák megfigyelésre. Ezért több, mint öt óra elteltével, „sürgősen” hazairányították egy görcsoldó tablettával.
Ezt követő negyedik napon az a rakoncátlan vakbél csak kilyukadt. Ezt már Szolnokon diagnosztizálták. Nem mintha a szolnoki sebészet sokkal jobb lenne a ceglédinél, csak a szerencse úgy hozta, hogy egy jólfelkészült, lelkiismeretes fiatal orvoshoz került, aki azon nyomban megműtötte az életveszélyes állapotban lévő nyugdíjas hölgyet. Azóta ez a fiatal doktornő külföldön kamatoztatja tudását. Nehéz elképzelni, hogy miért.
Ennek következtében István Szolnokon ragadt, hogy ápolja, a még gyengélkedő párját. Az ő lakásában nem volt lehetőség festeni. Mivel István kezében és fejében is mocorgott valami, ezért a PC billentyűzetén élte ki alkotói buzgalmát. Másfél hónapig lábadozott párja, ezalatt megszületett regényének első négy fejezete. Ezt követően rátört a felismerés: "Minden kétség kizárva, maga a Jóisten igazította az írói pályára."
2016 szeptemberében elkezdte a Kodolányi János főiskola "Szépíró" kurzusát hallgatni. A tanfolyamot Petőcz András író, költő, képzőművész vezette. István azért iratkozott be a kurzusra, hogy elsajátítsa az író mesterség szakmai alapjait, és regénye 450 oldalát már tanulással csiszolt elmével tudja újra olvasni, javítani, ha az új szemével, és főként megújult látásmódjával szükségesnek találja azt...
Végre, 2019 tavaszán szerzői kiadásban megjelent "A Gonosz génje" első része. Írói neve "Haykovátst" lett, amit anyai és apai nagyapja családnevéből vont össze. A "Haykováts" nevet önmagában, keresztnév nélkül használja. Az első könyvbemutatót Tápiószentmártonban, a helyi Művelődési Házban rendezték. Majd 2019 júniusában Budapesten Petőcz András beszélgetett az íróval a trilógia első részéről.
Karácsony előtt István kihozta a nyomdából a második részt is. A második kötet bemutatójára 2020 március 7-én Budán, a K.A.S. Galériában került sor. Haykováts beszélgető partnere Kiss Mihály képződőművész volt. Ez volt az egyik utolsó nyilvános rendezvény a fővárosban, mert a Covid19 járvány miatt több hónapig betiltották a hasonló közösségi találkozókat.
A járvány volt az oka, hogy nem írta meg A Gonosz génje trilógia befejező részét, mert az író-olvasótatálkozók nélkül nem tudta eladni könyveit. De egyben az ötletadója is a harmadik regényének, „A félkezű rabló”-nak, amiben a főhős felhasználja a pandémia protokollt egy bankrablás végrehajtásánál.
Bővebben az AKTUÁLIS oldalon olvashatunk.
Kovács István Haykovats anachromistic
short autobiography in the third person
He was born in Budapest in 1952. His drawing skills and sense of form were noticed already in his childhood.
At the encouragement of his family friend, art historian Károly Lyka, he enrolled in the High School of Fine and Applied Arts, where he graduated with honors in the goldsmithing department in 1970. In 1971, he began his studies at the Szeged Teacher Training College in the drawing-geography department, but requested a postponement for the following academic year. He became a member of the ORFEO puppet group, which was the flagship of the alternative artistic creative communitys that was established in the intellectual ferment following the events of '68. The puppet group competed at several international festivals, and they also built two commune houses together in Pilisborosjenő. The houses contain rehearsal rooms, studios, a photo lab, and a library, creating the material conditions for individual and community creative work.
In December 1972, he married Márta Ilyés, whom he met in the photo section of Orfeo. The birth of their child, followed by Márta's illness, represented a series of existential problems, so artistic self-realization was pushed into the background for a while. After a sculpture foundry, film factory, theater, and bakery, he worked as a wood sculptor in a cooperative from 1975 to 1981. For the last three years, he rented an independent workshop on Százados road, where he undertook unique works, primarily making wooden lighting fixtures. After that, he “marketed” ceramic, wood, and leather objects, and went to flea markets with Márta. Then he started making fashion jewelry, and with it his financial rise. Travels throughout Europe.
In 1990, the Brazovics household is in turmoil. The influx of cheap, containerized Eastern jewelry makes domestic manufacturers insolvent. He makes a bad decision for his livelihood. Out of sheer desire for adventure, he takes on a job as a locksmith, and within that, he switches to burglary prevention.
In 1993, he established the small gallery ARTpont Studio in the garage on Bertalan Street above his workshop. At that time, he began managing Márta Ilyés's painting studio and organized several solo exhibitions. In 1996, he closed down his bankrupt business and took on home care. From 1997, he and Márta began spending more and more time in Szentmárton, enjoying the closeness to nature. He does organic gardening and bakes brown bread with seeds. 1999 He and Márta Ilyés founded the creative community "M.artisti Works", which aims to cross and merge genre boundaries. This year, their first joint exhibition opened at the Gallery by Tóalmás, where István Kovács Haykováts introduced himself as a mobile creator. The works they created together are "WORLD HOUR", "COLOR CAGE" and "CLOUD COIL". The exhibition was opened by Gyula Hernádi, on a speakerphone, because he was unable to travel there due to a minor accident. The exhibitors were greeted by President Árpád Göncz in a cordial telegram.
In 2001, he helped Márta Ilyés prepare for the autumn exhibition of the Arthall. In the following years, he made a few objects and the grotesque mobile entitled “The Abduction of Europe”. In addition, he worked on a few technical inventions. The results of this were seen by interested parties at the International Invention Exhibition held in 2004 at the Budapest International Fair. He presented his fine art works in Szeged, Cegléd and Nagykáta, in joint exhibitions with Márta Ilyés and Zoltán Simon. He is not a member of any party or other organization. He can claim only one State award: the “Nursing Fee”.
He edits their joint website with Márta Ilyés and is working on his biography novel, but his plans also include developing some useful inventions and writing a film script.
On December 2, 2008, Márta Ilyés passed away. Family and friends bid her farewell on Margaret Island, where they spent the loving moments of their youth together. Márta's ashes were carried by the waters of the Danube towards the sea...
In January 2009, his brother-in-law took him to Thailand to relax. The Asian country had a magical effect on István. That's why he traveled to the distant country twice more at his own expense. It occurred to him that he would move there for a longer period of time. He could not realize this plan due to financial reasons.
In December 2009, he met an attractive woman on the Internet. The attraction proved to be mutual, their relationship was long-lasting, and he had lived with the woman in Szentmárton for years.
In 2013, he started painting TUBUSWORLD (see the page below the link), the success of which was promising. Unfortunately, December 2013 did not bring luck in his girlfriend's life.
Santa Claus arrived with a very bad package. His partner, an ambulance, took him to the hospital with symptoms of appendicitis. The emergency care at the Cegléd hospital can be described as "slow" because they only managed to get an ultrasound scan done after four hours. This didn't help much either. The skilled surgeon didn't see the patient's condition as serious, despite the woman complaining of excruciating, cramping pain, who had previously done 100 sit-ups in her morning exercises, not to mention other yoga asanas. She had no fever, as she had never had a fever since childhood, and her blood count didn't convince the doctors to keep her under observation. Therefore, after more than five hours, she was sent home "urgently" with an antispasmodic tablet.
On the fourth day, that unruly appendix simply ruptured. This had already been diagnosed in Szolnok. It's not that the hospital in Szolnok was much better than the one in Cegléd, but luck brought her to a prepared, conscientious young doctor, who immediately operated on the pensioner lady in a life-threatening condition. Since then, this young doctor has been putting his skills to good use in Austria. It's hard to imagine why.
As a result, István stayed in Szolnok to care for his still ill partner. There was no possibility of painting in his apartment. Since István felt tingling in both hands and head, he expressed his creative zeal on the computer keyboard. His partner recovered for a month and a half, during which time the first four chapters of his novel were born. Then he was enlightened. There is no doubt that God himself directed him to the writing career.
In September 2016, he started attending the "Finewriting" course at the Kodolányi János College. The course was led by András Petőcz, a writer, poet, and visual artist. István enrolled in the course to master the professional foundations of the writing profession, and he can reread and improve the 450 pages of his novel with a mind already honed by study, if he finds it necessary with his new eyes and, above all, his renewed perspective...
Finally, in the spring of 2019, the first part of "The Gene of Evil" was published in an author's edition. His pen name became "Haykováts", which he combined from the family names of his maternal and paternal grandfathers. He uses the name "Haykováts" by itself, without a first name. The first book launch was held in Tápiószentmárton, at the local Cultural Center. Then, in June 2019, András Petőcz talked to the writer about the first part of the trilogy in Budapest.
Before Christmas, István also brought the second part out of the printer. The launch of the second volume took place on March 7, 2020, at the K.A.S. It took place in a gallery. Haykováts' conversation partner was visual artist Mihály Kiss. This was one of the last public events in the capital, because similar community gatherings were banned for several months due to the Covid19 epidemic.
The epidemic was the reason why he did not write the final part of The Gene of Evil trilogy, because he could not sell his books without writer-reader meetings. But it was also the inspiration for his third novel, "The Half-Handed Robber", in which the protagonist uses the pandemic protocol to carry out a bank robbery.
From here I would also like to inform my dear readers that the sequel to "The Half-Handed Robber" will be published in the spring...
www.gene-of-evil.com and www.haykovats.news.hu
MIÉRT HAYKOVATS? ÖNÉLETRAJZ BLOGkOLÁS NAGYVÁROSI AUTÓZÁS
TALÁLMÁNYOK "A VÉLEMÉNY SZABAD" ILYÉS MÁRTÁRÓL FOTÓ GALÉRIA
KÉPZŐDMŰVEIM AZ ORFEÓRÓL VERSEIM AKTUÁLIS RECEPTEK EMLÉK-KÉPEK KAPCSOLAT
