Szüleim emlékére

Ezen a lapon 91 évesen elhunyt édesapámra emlékezek, közben felidézem édesanyám képét, ami jóval nehezebb

 

Apám a bevonulás előtt, 1940 táján Budapesten

 

Édesanyám és apám 1948-ban

 

Apu és Margó 2011-ben

 

Búcsúztató

Kedves Édesapám!

Itt állok ravatalodnál, abban a zakóban, melyet nekem varrtál.
Pénteken, tizenharmadikán mentél el, haza, vagy máshová.
A Húsvétot még együtt töltöttük, akkor elköszöntünk egymástól.
Kilencvenegy évet éltél, tavaly még autót vezettél,
huszonnyolc foggal rágtad meg ételed.
Egri gyermekként láttad meg a csillagos eget.
Cserkészeknél edzetted tested-lelked, sportoltál és trombitáltál,
Sátrat vertél és turistaként is eligazodtál zord hegyvidéken,
szakadékok szélén, és az élet mezején.
Jól vizsgáztál, úgy is, mint szabó mester, ahogy Nagyapám útnak indított.
Pesten kezdted felnőtt életed, amit történelmünk félbeszakított.
Háború alatt szanitéc voltál, mentetted, ami még menthető.
Fogság évei gyötörtek, egy Krími barakkba vezetett a muszka felügyelő,
ahol követ törtél útépítéshez, és kenyeret szeltél rabtársaidnak,
a remény éltetett, jobb lesz a holnap.
Megváltás volt, hogy felfedezték, fekete kenyérnél jobban szabsz kelmét.
És visszajöttél negyvenhétben, testileg teljesen épen.
Csak te tudtad, lelkedbe mit égetett be a Világot perzselő borzalom.
De megmaradt a halhatatlan remény, és megkérted Anyám kezét, amit Ő neked adott.
Új szakmát tanultál, mert nem lehet, hogy futószalag mellé ültessenek.
Azt a mestert, kinek kezéből számos öltöny és kabát került ki,
mondhatnám: szabász remek.
Ötvenkettőben megszülettem, s Te közben Rubik Ernő mellett szőttél álmokat,
repülő terveket.
De ötvenhatban szárnyaid szegte Édesanyám.
Hiába beszélt perfekt nyelveket, nem volt mersze menni velem és veled. Átlépni a szabad határt, új életet kezdeni odaát.
Véget ért a repülőépítés, rád szakadt a hétköznapok ege.
Hívtak pártkatonának, nemet mondtál, inkább adtad fejed a tanulásnak.
Munka mellett tanultál gépészetet, szikraforgácsolást és egyéb technológiákat nagy szorgalommal, kitartással.

Közben engem is tanítottál fűzfa sípot faragni, barkácsolni, evezni és horgászcsomót kötni.
Együtt horgásztunk, csónakkal kerültünk szigetet, nem számított, hogy szúnyog csípett, vagy éppen eső esett.
Kirándultunk ősszel, télen és tavasszal. Vitorláztunk a Balatonon és nudistáztunk az Adrián.
Tizenhét éves voltam, mikor elment Anyám. Aztán felnőtt lettem.
Te megtaláltad Margót, én is a kedvesem.
Élted az életed, én is a magamét. Voltak köztünk súrlódások, igen. Hiszen,
egy apa sem érti meg fiát teljesen.
De ökölrázás helyett, eredményesebb egy meghitt beszélgetés, az őszinte gondolat.
Egy mosoly többet segít, mint a dühödt indulat.
Sokat tanultam tőled, nem kellett nagyon akarni. Végül is, jó érzés volt így összehangolódni.

Elvárások helyébe lépett a szeretet, ebben a műfajban Margó is sokat segített.
Ti megtaláltátok egymást, Dömös és a számos utazás, sok aktivitás, együttlét,
megfőzte a legjobb levesét.
Békés öregkort érdemeltetek, a postás nem ezért csengetett, mégis úgy láttam, ez is megérkezett.
Rokonok, barátok, cserkész társak, kedves ismerősök szeretettel gondolnak rád.

Derűs mosolyod, kedvességed, elegáns megjelenésed, jó hangulatú társaságod hiánya átjár...

Kedves Édesapám, Te nagy utazó!
Örök lelked ismeretlen vidékre indult, de emlékezetünkben elevenen élsz tovább.

Köszönöm, hogy meghallgattak

Íródott Szentmártonban, 2012 április 14-16.

Elhangzott Budapesten, 2012. április 24-én.

 

MIÉRT HAYKOVATS? ÖNÉLETRAJZ BLOGkOLÁS NAGYVÁROSI AUTÓZÁS

TALÁLMÁNYOK "A VÉLEMÉNY SZABAD" ILYÉS MÁRTÁRÓL FOTÓ GALÉRIA

KÉPZŐDMŰVEIM KÜLÖN AZ ORFEÓRÓL VERSEIM AKTUÁLIS RECEPTEK kapcsolat