ILYÉS MÁRTA  SZAKMAI ÖNÉLETRAJZA  2006

 

1954-ben születtem Budapesten. Érdeklődésem a képzőművészetek iránt 16 éves koromban kezdődött, amikor Rómában élő nagynéném segítségével megismerkedtem Olaszország régi és új művészetével. Itália és Erdély máig meghatározó élmény számomra.
Kezdetben fotózással, fotómontázsok, és kollázsok készítésével foglalkoztam.
1971-ben tagja lettem az ORFEO alternatív művészeti alkotóközösség fotócsoportjának, és ezzel egyidejűleg Bálványos Huba grafikusművész főiskolai előkészítő műhelyében kezdtem tanulmányokat rajzolni.

1972-ben különböző anyagokkal és technikákkal kísérleteztem. Ebben az évben kötöttük össze életünket Kovács Istvánnal, akit az Orfeóban ismertem meg. Abban az időszakban a bábegyüttes tagja volt.
1973 szeptemberében gyermekünk született. 1974-ben sclerosis multiplexben betegedtem meg.

1975-ben kezdtem el rendszeresen olajjal festeni.
A szakmai fogásokat alapvetően Karátson Gábor és Nagy B. István instrukciói alapján sajátítottam el.
1972-től veszek részt csoportos kiállításokon.
1977-ben lehetőségem nyílt először egyénileg kiállítani a Műszaki Egyetem Kollégiumában a Szentháromság téren, amelyet Ancsel Éva, valamint a Kruspér utcában, amit Popper Péter nyitott meg.
1979-ben Rómában díjat nyertem, a S.I.L.P.A. által rendezett nemzetközi festészeti kiállításon.
A következő években férjemmel sokat utaztunk, bejártuk Európát. Klimt, Chagall, és Kandinsky művészete különböző szinten volt hatással rám. Hazai vonatkozásban Csontváry, Bálint Endre, Ország Lili és Gyarmathy Tihamér festészete érintett meg mélyebben. Az idős mesterrel személyesen is találkoztam, amikor szomszédok voltunk a Damjanich utcában.
1993-tól kezdtem el újra kiállítani Budapesten, a férjem és barátai által létrehozott ArtPont Stúdió kisgalériájában, a XI. Bertalan Lajos utcában, ahol Ember Mária írónő tartotta a megnyitót.
1994-ben a Terézkőrúti Színház, a Játékszín adott helyet képeimnek, a megnyitót Hernádi Gyula tartotta.

1995-ben, a Budapest Könyvesházban Jancsó Miklós és a Tin-Tin Q együttes közreműködésével nyílt kiállításom. Hat képemmel jelen voltam a Művész Színházban a Benkó Dixiland együttes koncertjén, amelyet a Kép-Világ alapítvány javára, a leukémiás gyermekek megsegítésére rendeztek.


1996 tavaszi kiállításom a Támaszpont Galériában Popper Péter bevezetőjével nyitottuk. Ezt követően Helsinkiben, a Magyar Köztársaság Kulturális és Tudományos Központjában nyílt egyéni kiállításom. Ősszel szinte egy időben nyíltak kiállításaim a Nemzeti Színház Művészklubjában, amelyet Benkő László, az Omega együttes tagja, és a Nemzeti Hotelban, amit Kertész Magda, Kertész Imre felesége nyitott meg.
Ebben az évben tagja lettem a Magyar Festők Társaságának.


1997-ben részt vettem a Lengyel Kulturális Intézet, és a nagykövetség által szervezett jótékonysági kiállításon, amely az árvízkárosultak megsegítését támogatta. Ezen kívül ajándékoztam festményt a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére, valamint a dadogós, beszédhibás embereket segítő alapítványnak és a Victory alapítványnak amely a sclerosis multiplexes betegeket támogatja.


1998-ban tagja lettem a Magyar Alkotóművészek Egyesületének is.
1999 elején férjemmel, Kovács István Haykovats mobilszobrásszal megalapítottuk az M'artisti Művek elnevezésű alkotóközösséget, amelynek céljául a műfajhatárok átlépését tűztük ki. Első közös kiállításunk 1999 tavaszán nyílt a Tóalmási Galériában, amit Hernádi Gyula nyitott meg kihangosított telefonon, mert balesete miatt nem tudott személyesen jelen lenni.
2000 decemberében egy közösen létrehozott mobil-festménnyel szerepeltünk a Magyar Festők Társasága által szervezett „KörKépek” című kiállításon a Vigadó Galériában.


2001 áprilisában Fabényi Júlia meghívott a Műcsarnok Kisgalériájába, mint később kiderült az én kiállításommal nyílt meg az intézmény felújított kisterme október 26-án. Műcsarnoki kiállításom „A béke színei” címmel Szepes Hédi művészettörténész nyitotta meg.


2004 májusában lehetőségem nyílt Ausztriában, az Attersee melletti Schörflingben, a Zwach Dorschvilla nevű galériában kiállítani. Ez alkalommal Ausch János, Bécsben élő építész mutatott be az ausztriai közönségnek.


2005 végén alkotói ösztöndíjat nyertem az Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságától. Ez anyagi segítséget jelentett egy tematikus sorozat megvalósításához, amelynél digitális eszközöket is felhasználok, a hagyományos festői technikával vegyítve. Az év elejétől ezen a sorozaton dolgoztam, a hét kép a „Pályázatok” oldalon látható.
Betegségem miatt az utóbbi 20 évben kerekesszékből festettem. Fizikai állapotom ősztől annyira megromlott, hogy le kellett tennem az ecsetet, de nem mondtam le az alkotó tevékenységről. Haykovats segítségével, a pályázati munkáim tapasztalatát tovább fejlesztve, közös képterveken dolgozunk.

 

Ilyés Márta 2008 december másodikán eltávozott körünkből. Festményeiben él tovább.